Iliász Nikolász személyben olyan versenyző érkezett Debrecenbe, aki a következő évek kardvívásának meghatározó szereplője akar lenni.
Nem mindennapi bejelentést tett február elején a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola, amikor díjátadójukon nyilvánosságra hozták, hogy az ő színeikben folytatja pályafutását Iliász Nikolász világbajnoki ezüstérmes kardozó. Személyében egy kiváló eredménylistával rendelkező top versenyző érkezett a megyeszékhelyre, aki tervei szerint 2024-ben mind csapatban, mind egyéniben ott akar lenni a párizsi olimpián.
Azért nem sűrűn történik meg az, hogy egy élsportoló a főváros helyett Debrecent válassza. Persze azért láttunk már ilyet. Elég, ha csak Risztov Éva kalandos útjára gondolunk, aki végül nem csak önmagának és Magyarországnak, de Debrecennek is szerzett egy fényes olimpiai aranyat. Ez a város az ő karrierjében egy fontos váltás és állomás volt. Ön mit vár a cívisvárostól, mit adhat hozzá a karrierjéhez?
„Azt gondolom, itt Debrecenben minden adott ahhoz, hogy profi módon felkészüljek az előttem álló kihívásokra és hogy sikeres legyek a versenyszezonban. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjem a kitűzött céljaimat. Itt olyan hozzáállással találkoztam, ami a 21. században a profi sportban elengedhetetlen.”
Akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az állomáshely jó folytatása lehet a 2021-es évnek, hiszen az előző esztendő mind egyéniben, mind csapatban szép eredményeket hozott. Ennek köszönhetően vezeti is a ranglistát Péch Miklós és Szilágyi Áron előtt. Elégedetten folytathatja 2022-ben?
„Igen is, meg nem is. Az előző esztendő ugyanis vegyes érzéseket indukál bennem. Voltak benne szép sikerek, gondolok itt elsősorban az olimpiai kvalifikációban elért sikerekre, amikor a magyar csapatot hozzásegítettem az induláshoz, illetve a világranglistán való helyezéséhez, ami elengedhetetlen volt ahhoz, hogy Tokióban érmet szerezzen a magyar válogatott. Én úgy gondolom, hogy így ez az olimpiai bronzérem egy kicsit az enyém is és ez a magyar csapat egészének a véleménye is. A mostani szezon ebből kifolyólag és a covid miatt kicsit érdekesen kezdődött. A csapat egy része később kezdte meg a felkészülését. Van, aki még nem csatlakozott be a versenyzésbe, mert például külföldön van és nem elsősorban a vívásra koncentrál még. Egyrészt alapvetően ennek tudom be azt, hogy nincs ott a válogatottban nagyon senki a lista elején, illetve annak is, hogy én nagyon jó formát futottam az eddigi versenyeken. Azért Péch Miklóst külön is megemlíteném, hiszen csak 25 éves és még mindig az utánpótlás részének tekinthető, emiatt pedig még bőven van benne tartalék.”
Említette, hogy a tokiói kardcsapat által elért bronzérmet kicsit a sajátjának is érzi, mert hiszen az ön eredményei is kellettek ahhoz, hogy a fiúk ott legyenek az olimpián. De azért ne felejtsük el, hogy ennek a csapatnak ön is tagja volt tartalékként. Szerepet japánban nem kapott és legtöbbször csak akkor láthatjuk a csapatban vívni, ha valaki hiányzik a válogatottból. Hogy látja, az elmúlt időszak eredményei és a következő időszakban ön előtte álló kihívások megadhatják az esélyt arra, hogy bekerüljön a válogatottba, mint alapember?
„Annyival azért kiegészíteném, hogy mindennek érdemes természetesen a mélyére leásni. Úgy érzem, hogy akár én is ott lehettem volna az olimpiai páston. Nem voltak gyengébb eredményeim, két csaptattagnál egészen biztosan nem. A világranglistán is nagyon hasonló helyen vagyunk, főleg úgy, ha kivesszük az olimpiát és az Európa Bajnokságot, ahol csak az aktuális válogatott indulhat. A világkupák és a Grand Prix eredményeit nézve, amelyeken mindenki részt vehet, abszolút versenyben voltam azért, hogy kint legyek az olimpián. Nem beszélve a kvalifikációról, ahol olyan teljesítményt nyújtanom, hogy akár én is ott lehettem volna. De én ezt tudomásul vettem, hogy nekem kimagasló eredményt kell nyújtanom ahhoz, hogy bekerüljek a csapatba. Azért most ez a csapat, bár nagy múltja van, Gémesi Csanád és Decsi Tamás korából adódóan, azt gondolom, hogy nem áll olyan stabil alapokon. Így emiatt is van esély bekerülni és amiatt is, mert nagyon sokat változott az elmúlt egy évben a felkészülésem, aminek az eredménye most kezd gyümölcsözni.”
Ezek után a hosszútávú cél nem is lehet más, mint a 2024-es párizsi olimpia. Nyilván csapatban és egyéniben is szeretne ott lenni a játékokon. Milyen esélyt lát erre?
„Ha a jóisten engedi és a sérülés is elkerül, akkor én most magabiztosan kijelenthetem, hogy ott leszek a következő ötkarikás játékokon. Maximálisan hiszek a párizsi olimpiára való kijutásban. Persze százszázalékos biztonsággal semmit sem lehet kimondani sem a sportban sem az élet más területén, de hiszek benne, hogy ott lehetek és mindennap ezért dolgozom.”
Mit gondol a debreceni vívásról, milyen műhelyt talált és lát itt Debrecenben?
„A debreceni vívásról majd most fogok igazán sokat megtudni sokat, de természetesen ismerem Serra Bendegúzt, ismerem Mihály Katát, illetve az ő sikereit, az ő munkáját és hozzáállását a sporthoz. De ismerem Nagy Blankát is természetesen az utánpótlásnak a kiemelkedő reménységét, viszont a mindennapi életbe majd most lesz lehetőségem belelátni. Hiszem azt, hogy én magam is segíteni tudok. Például a fiatalokat abban, hogy erősödjenek és jobbak legyenek és biztos vagyok benne, hogy ők is segíteni fogják az én munkámat azzal, hogy alulról úgymond nyomnak, presszionálnak majd. A felkészülésem menete nem változik, edzeni Budapesten is fogok, de örömteli számomra, hogy a cívisvárosban a gyerekekkel is foglalkozhatok. A fiatalokkal való vívás nekem is kihívás, bizonyára nagyon „harapnak”, a páston biztos jól meg kell majd küzdeni velük. Ez egy kölcsönös együttműködés, amellyel a jövő nemzedéke is jól jár és nekem is a hasznomra válik.”
A világklasszissal februártól találkozhatnak vívóink a Békessy Béla Vívócentrumban.
