„Nekem Debrecen a minden”

„Nekem Debrecen a minden” – interjú Dezső Zsigmonddal, Debrecen díszpolgárával

Két út közül mindig a nehezebbet választotta. Soha nem akart elszakadni Debrecentől. Hisz a fiatalok erejében és abban, hogy mindig meg kell újulni. Így vallott magáról a Békessy Béla Vívó Klub elnöke Dezső Zsigmond, aki augusztus 20-tól, sok-sok fényes elismerés mellett, már a Debrecen Város Díszpolgára kitüntető cím büszke tulajdonosa is.

 

A Debrecen Város Díszpolgára kitüntető cím adományozásával a közgyűlés kifejezésre juttatja nagyrabecsülését azok iránt, akik a város és lakossága érdekében példamutatóan munkálkodtak. Ez a hivatalos indoklás, amely ezek szerint önre is igaz?

 

Most ugye arra kíváncsi, hogy miért kaptam meg ezt a díjat? Nem tudom. Ezt talán attól az embertől kellene megkérdezni, akinek elsőként eszébe jutottam, amikor erről a díjról döntöttek.

 

Ha azt mondom, hogy talán azért, mert egy olyan emberről van szó az ön személyében, aki mindig Debrecenért élt és dolgozott, akkor is inkább ahhoz az emberhez küldene, akinek elsőként eszébe jutott a neve?

 

Nem, dehogyis. Rendben, értem én. Ha mégis el kellene mondanom röviden, hogy én mit gondolok erről, akkor azt kell mondjam, hogy talán az nyomott sokat a latba, hogy én végig itt voltam. Soha nem hagytam el Debrecent. Van egy régi tibeti mondás, amely úgy szól, hogy ha két út áll előtted, akkor válaszd mindig a nehezebb utat. Én midig betartottam ezt a szabályt és mindig a nehezebb utat választottam. Legalábbis egy kor után. Lett volna lehetőségem a sportban és szakmámban is máshová menni, mást csinálni, de én mindig Debrecent választottam. Talán ezért gondoltak rám. De tudja ki jutott először eszembe a régi díjazottak közül, amikor értesítettek, hogy augusztus 20-án én is átvehetem ezt az elismerést?

 

El sem tudom képzelni, hiszen húsz év alatt harminc kiváló ember kapta meg ezt a díjat. Népes társaságról van szó és nem is tudnék válogatni közülük.

 

Nem tudom Hapák József fotográfus neve mond e valamit? A 20. század legnagyobb debreceni fotográfusáról beszélünk. A neve fogalom volt ebben a városban. Debrecenben született, Debrecenben élt, Debrecent fotózta egész életében. Egy ízig-vérig debreceni ember volt és azt gondolom, én is az vagyok. Vele egy társaságban lenni kiváló dolog.

 

Ha még maradunk egy kicsit ennél a témánál és továbbra is keressük a választ a miértre, akkor azt gondolom ki kell emelni tervezőmérnöki munkáját is. Az elmúlt harminc évben ugyanis nem épült olyan fontosabb épület a városban, amely ne hordozná magán az ön keze munkáját.

 

Ezt én inkább úgy mondanám, a mi kezünk munkáját. Hiszen én világ életemben csapatban dolgoztam. Akár a sportban, akár a munkahelyemen és nyugodtan mondhatom minden siker, amit elértünk, azt közösen értük el. De így igaz az elmúlt évtizedek minden fontosabb épületének megszületésénél ott voltunk és benne van az irodám munkája vagy az én kezem munkája. Ezek között sok olyan is van, ahol a hozzáadott értékünk is jelentős.

 

A Kölcsey Központ, a Debreceni Sportuszoda, a Fórum bevásárlóközpont, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár, a Nagyerdei Stadion, az Aquaticum Debrecen Strand, valamint Magyarország első toronyháza, a budapesti MOL Campus. Ezeken mind-mind nyomott hagyott az önök munkája. Melyik a legkedvesebb?

 

Ez olyan mint, amikor az embertől megkérdezik, hogy melyik gyerekét szereti a legjobban. Hát persze, hogy mindegyiket, de talán mindig a legutolsó a legkedvesebb, mert az a legkisebb és talán az áll legközelebb az ember szívéhez. De nem tudnék választani, mert mind valami másért és másért szép a számomra.

 

Az uszoda tetőszerkezete például egy rendkívül érdekes dolog. Iszonyatosan kis anyagfelhasználással is látványos. De ugyanez igaz a nagyerdei strandnál is, ahol ott vannak azok a hatvan méteres hidak. Az azért érdekes mert kint van a szabadban. Áll a hóban, a fagyban vagy épp az ötven fokos forróságban. Olyan igénybevétel mellett, amit elmagyarázni is nehéz lenne. De ilyen a Nagyerdei Stadion is, amelyben pedig számtalan olyan megoldást használtunk, amit előtte Magyarországon még soha senki és olyan is van benne, amely a világon egyedülálló. Van olyan is, amit nem is akartak engedni, mert nincs hozzá szabvány, előírás, de aztán valahogy mégis csak sikerült átverekedni magunkat vele.

 

A munkája mellett a sport is átjárja az életét. Hol Debrecenért versenyzett, hol pedig a debreceni vívásért küzdött. Vagy így, vagy úgy tehát, de mindig a városát szolgálta ezen a téren is, még akkor is, amikor a budapesti nagy klubok csillogó neonfénye csábítóan hatott önre is.

 

Hat éves koromban kezdtem el sportolni. Már előtte is jártam a Medgyessy körbe festeni és rajzolni, ami jól is ment, meg szerettem is, de olyan izgága gyerek voltam, hogy nem tudtam hosszabb ideig megülni egyhelyben. Vékonyka és gyenge voltam akkoriban, így édesanyám úgy döntött, hogy elvisz sportolni. Elvitt vívni. Megszerettem, ott ragadtam és aztán éjjel-nappal ezt csináltam. Egész héten edzésre jártunk, hétvégén meg versenyekre. El tudja képzelni mennyit voltam otthon. Többet voltam az edzőnkkel Fülöp Gyuszi bácsival, mint otthon a családdal. Gyuszi bácsi egy fantasztikus ember volt, pedig néha bizony kaptunk a fenekünkre is a karddal, de erre a mai napig sem mondanám, hogy nem érdemeltük meg. Így ment ez, míg le nem érettségiztem és el nem kerültem Pestre. Utána az egyetem mellett már nehezebb volt ezt csinálni, de nem azért, mert nem tudtam összeegyeztetni a tanulmányokkal, hanem azért, mert nem tudtam beolvadni a Pesti légkörbe. Ott voltak a nagy fővárosi rangos klubok, bekerülhettem volna bármelyikbe. Szépek is voltak, vonzóak is, de nagyon taszított az a közeg. A Pesti magabiztosság és az időnkénti nagyképűség mellett lenézték a vidéki gyereket. Szerényebb képességűnek tartották, pedig nem az volt csak félt ettől a miliőtől. Szóval itt sem ragadtam meg, pedig lehetőség lett volna rá.

 

Ezt követően megint hazafelé indult, de a munka mellett megmaradt a sport is csak már egy más formáját is felvette a dolognak. Elkezdett edzősködni.

 

Másfél év alatt végeztem el az edzői képzést, amelynek a végén az akkori Testnevelési Főiskolán kellett számot adnunk a tudásunkról. Kemény volt, rengeteg elméleti dologgal. De azt gondolom, ez sokkal jobb volt, mint ma, amikor két hét alatt meg lehet szerezni egy edzői papírt. Szóval elkezdtem edzősködni és ez jól működött egészen a 90-es évek közepéig, amikor a sportiskola és a DVSC is megszüntette a vívást. Ekkor három barátommal megalapítottuk a Békessy Béla Vívó Klubbot, amely mind a mai napig működik. Kezdetben csak az volt a cél, hogy életben maradjon a vívás Debrecenben. Úgy voltam vele, hogy ha lemegyek az edzőterembe és ott szaladgál egy csomó gyerek, akik örülnek az életnek és ezt a víváson keresztül teszik, akkor már rendben vagyunk. Ez ment is így vagy 10-15 éven keresztül. Aztán jöttek a Serra fiúk és onnantól más lett a dolog. Felépítettünk egy szervezett, modern klubot, kézzelfogható jövőképpel.

 

Milyen lehet a jövője a debreceni vívásnak? A Békessy Béla Vívó Klubnak?

 

Ez nem versenyistálló. Mi elsősorban közösséget akarunk építeni. Egy olyan helyet, ahová szeretnek eljönni a gyerekek. A másik, hogy legyen jövőkép. Amikor látják a fejlesztéseinket, az edzőterem bővítését, az egész komplexum fejlesztését, akkor sokan azt mondják, hogy szerencsések vagyunk. Én viszont azt mondom, hogy azért a szerencséért mi dolgoztunk meg. Amikor mások még gratulálnak egy újabb elért eredményünkhöz, akkor mi már azon gondolkodunk, hogy mi lesz a következő lépés. Ma gyorsan és lendületesen kell haladni, folyamatos dinamikára van szükség és mindig újat és újat kell felmutatni. Na most ez egy olyan embernek, mint én, aki hatvan fölött van ez már nehezen megy. Pontosabban az, hogy a fiatalok fejével gondolkozzak. De nem vetem el a dolgot, megpróbálom benne mindig megtalálni a jót. Néhány évvel ezelőtt újrakezdtük az építkezést és egy nagyon jó fiatal generáció van nálunk. Az előző generációban magyar bajnok is van Mihály Kata személyében, aki ne feledjük el 2015-16-os szezonban lett az, amikor az olimpiai bajnok is magyar volt. S ha még szabad egy szót a debreceni vívás mellett érvelni, akkor azt sem szabad elfelejteni, hogy Tokióban az olimpián és a paralimpián három olyan magyarért is lehet/lehetett szorítani, akiknek a karrierjük Debrecenből indult. Ez nem kis dolog.

 

Egy ilyen díj nagy elismerés a múltra nézve, de adhat ez erőt a jövőre is?

 

Igen adhat. Feltétlenül adhat és remélem, hogy nem nekem, hanem a kollegáimnak, mert én csupa fiatallal vagyok összezárva a klubnál is meg a cégemnél is. Nem véletlenül, semmi sem véletlen benne. Igyekszem magam körbevenni csupa értelmes, okos fiatallal. Ez nagyon jó dolog. Mert a fiatalokra szükség van. Fontos, hogy ne menjenek el. Illetve menjenek, csak utána jöjjenek vissza. Jó, ha látják, hogy lehet nagy dolgokat csinálni innen Debrecenből is. A pandémia megmutatta, hogy egy számítógéppel bármit meg lehet csinálni akár úgy is, hogy nem mozdul az ember egy centit sem.

 

Alig van olyan mondata, amelyben nincs benne Debrecen. Mit jelent Dezső Zsigmondnak Debrecen?

 

Debrecen nekem a mindent jelenti. A családot, a barátokat. Az épületek, az utcák, nekem egész Debrecen a családom. Lehet, hogy földhöz ragadt vagyok, de nekem ez a hely jelenti a hagyományokat a történelmet, a magyart történelmet, az én történelmemet, az én nemzetemet, az én családomat. Én egy érzelgős típusú ember vagyok, akinek nagyon fontosak a hagyományok. Ha például kimegyek Erdélybe, az egy nagyon jó érzés a számomra és ha a Kolozsvári Egyetemre hívnak, akkor másképp dobog a szívem is. Őseim által egyébként oda is tartozom, de azt mondhatom, ha ott élnék én akkor is mindig Debrecenbe jönnék.

Fotó forrása: dehir.hu

———————————————————————————————-

Dezső Zsigmond – statikus tervező, a Hydrastat Mérnöki Iroda Kft. ügyvezetője, a Békessy Béla Vívóklub elnöke

Születési hely, év:   Debrecen, 1959. július 9.

Diploma:                  okl. építőmérnök, (Budapesti Műszaki Egyetem, Építőmérnöki Kar, Szerkezetépítőmérnöki szak, nappali tagozat 1983)

Mesteriskola:          Tartószerkezet tervezők mesteriskolája V. ciklus (1991)

Munkahely:              KELETTERV • 1983-1988 • statikus tervező

KELETTERV • 1988-1989 • számítástechnikai és tervezés fejlesztési csoportvezető

Tér és Forma Kft. • 1989-1993 • statikus tervező

A.K. Terv Kft. • 1993-1997 • ügyvezető, statikus tervező

HYDRASTAT Kft. • 1997-  ügyvezető, statikus tervező

 

Szakmai szervezetek:        HB-m. Mérnöki Kamara elnöke • 1989-2009

Magyar Mérnöki Kamara országos elnökség tagja • 2001-2009

Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozat elnökség tagja

Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozat Minősítő Bizottság tagja

Kitüntetések, díjak:           Zielinski Szilárd díj • 2002

Csonka Pál  érem • 2003

Tierney Clark  díj • 2007

Debrecen Város Pro Urbe  díja • 2008

Pro Scientia Transsylvanica  érem • 2008

Pekár Imre  díj • 2010

Palotás László díj • 2013

Építőipari Mesterdíj • 2014

Menyhárd István díj • 2014

Csonka Pál díj • 2014

Békessy Béla díj• 2015

Debrecen Város Díszpolgára cím • 2021

Sporttevékenységek: Békessy Béla Vívó Klub alapítása • 1995.11.15.

2021-08-23T09:03:57+00:00