FÉNYKARDVÍVÁS 2020-10-20T12:40:35+00:00

Czibók Attila (Kylo Ren) az 501-es Légió Magyarországi Helyőrség nemzetközi jelmezes szervezet tagja. Hanó Renáta (Rey) a Lázadó Légió Magyarországi Előőrs nemzetközi jelmezes szervezet tagja.

A fénykard a STAR WARS univerzum egyik leglátványosabb és legelegánsabb fegyvere, elsősorban a Jedi lovagok és Sith-ek használják.

„Ez volt a Jedi-lovagok előírásos fegyvere. Nem olyan otromba, s nem lehet olyan vaktában lövöldözni vele, mint egy sugárvetővel. Ennek a használatához több ügyességre volt szükség, nem volt elegendő a puszta látás. Elegáns fegyver. És persze jelkép is volt. Mert sugárvetőt vagy lángvágót akárki tud használni, de aki a fénykarddal jól tudott bánni, arról sejteni lehetett, hogy nem akárki.” – Obi-Wan Kenobi.

Ismerd meg a fénykardvívás 7 csodálatos formáját:

– I. Forma: Shii-Cho – Sarlakk útja

– II. Forma: Makashi – Ysalamiri útja

– III. Forma: Soresu – Mynok útja

– IV. Forma: Ataru

– V. Forma: Shien/Djem Tso – Krayt sárkány útja

– VI. Forma: Niman – Rankorn útja

– VII. Forma: Juyo – Vornsk útja

 

I. Forma: Shii-Cho – Sarlakk útja

Évezredekkel a Klónháborúk előtt, a fejlett ipari technológia felváltotta a fémből készült kardokat energia sugarú fénykardokra. Ebből az átmenetből született meg az I. Forma. A Jedi mesterek az első formát az ősi vívási hagyományokból alkották meg, mialatt a penge-penge elleni harc alapelve ugyanaz maradt.  A legegyszerűbb és legelemibb stílus, amelyet egy Jedi növendék megtanul. Ez az oka annak, hogy a Shii-Cho jellegzetességei többé kevésbé minden Jedi és Sith stílusában felismerhetőek.

Az „elszánt stílus” illetve a „sarlacc útja” néven is ismert forma az alapvető támadásokat és hárításokat foglalja magában és a humanoidok testének célterületeire összpontosít: a bal és jobb oldalra, a fejre és a lábakra. Nem számít, hogy tested gömbölyded, szelvényes vagy kígyószerű – ha tudod használni a fénykardot, tökéletesen elsajátíthatod az első formát. Az első forma az alap, erre épül az összes többi stílus. Nem ez a legmegfelelőbb a sugárnyalábok eltérítésére, sem a fénykardpárbajokhoz, de ez a legmagasabb rendű mind közül, mert bármilyen helyzetben alkalmazható és bármikor visszatérhetsz hozzá a csata hevében. Éppen ezért tanúbizonyságát kell tenned, hogy tökéyre fejlesztetted az alkalmazását, mielőtt tovább lépnél.

A foglalkozásokon tempókat – gyors mozdulatsorokat – gyakorolsz majd egy ellenféllel szemben, amíg valamelyikőtök meg nem adja magát a „Solah!” kiáltással.

Ezekben a párbajokban hamar győzelmet lehet aratni egy lefegyverző csapással, avagy shiimmel. Ennek lényege az, hogy olyan felületi sebet ejtesz ellenfeleden, amelynek hatására elejti a fegyverét vagy átmenetileg lebénul valamelyik végtagja. Mivel a gyakorlókard nem alkalmas egész testrészek levágására, ezen a szinten ezt az egy úgynevezett végső csapást tanulod meg. A napi rendszerességű edzés másik fókuszpontja a gyakorlógömbök által kibocsátott sugárnyalábok hárítása, ami egyben az ötödik forma alkalmazására is felkészít, ha erre a stílusra specializálódsz majd.

 

II. Forma: Makashi – Ysalamiri útja

A klasszikus fénykardvívás második formája a makashi, amely „harcos forma”, valamint a Belső Peremvidék egyik különös lénye után az „ysalamiri útja” néven is ismert. Amikor fénykard csap össze a fénykarddal, ez a legkedveltebb stílus, egyben pedig a legelegánsabb is a hat klasszikus forma közül.

A makashi a precíz csapásokat és a tökéletesen kiegyensúlyozott lábmunkát helyezi előtérbe. A második forma gyakorlói lábaikat egymás előtt, egy vonalban vetik meg és ezen a vonalon támadnak illetve hátrálnak, kerülve a negyedik forma ugrásait és akrobatikus elemeit. Egykezes stílus lévén hívei egyenletes súlyelosztású fénykardokat – köztük ívelt markolatú modelleket – szeretnek használni.

A második forma sikeres alkalmazása esetén a párbaj gyorsan véget ér az ellenfél védelmének áttörésével és a végső csapás bevitelével. A képzett bajvívók két befejezési módban különösen járatosak. A sun djemhez folyamodva gyors körmozdulatokkal vagy az ujjaira mért egyetlen, égési sérüléseket okozó csapással rövid idő alatt kiiktathatják a másik fél fénykardját. A shiak egyenes szúrások és döfések sorozata, ami logikusan következik a stílus által megkívánt alapállásból.

A második formában vívott párbajok tradíciója nagy tiszteletnek örvend a kardmesteri címet kiérdemlő Jedik körében. Évközép Ünnepén ezek a mesterek esztendőről esztendőre bemutatót tartanak a többi Jedinek a Templom külső udvarán. A tisztelgéssel és pengével leírt cikornyás mozdulattal induló párbajok akkor érnek véget, ha minden kihívót lefegyvereztek vagy megadásra kényszerítettek.

A második forma népszerűsége ugrásszerűen megnőtt az utolsó háborúban, amikor a Jedi lovagok fénykardot forgató Sithek seregeivel találták szemben magukat, ugyanis a makashi dinamikus támadásai és cselei kritikus előnyt jelentettek ezekben a halálig tartó párbajokban.  A Sithek ruusani veresége óta ugyanakkor kevesebb padavan választja a második forma tanulmányozását, hiszen ma már szinte semmi eséllyé annak, hogy fénykarddal harcoló ellenféllel találkozzunk, bár néhány Jedi pont a ritkasága miatt használja. A Sithek azonban, akik fénykard forgató Jedikkel való harcra készülnek, a II. Formát egy erőteljes technikaként ismerik el. Elegáns, hatásos és halálos.  Mindenesetre ez e legfegyelmezettebb stílus.

 

III. Forma: Soresu – Mynok útja

A harmadik vívóstílus, mintegy válaszként lett kifejlesztve, a galaxisban teret hódító lézerfegyverek elterjedésére. Amint ezek a fegyverek széleskörűen alkalmazásba kerültek a rossz fiúk körében is, a Jediknek ki kellett találniuk egy egyedülálló vívási technikát önmaguk megvédelmezésére. A III. Forma tehát a lézersugarak kivédésének gyakorlatából alakult ki. Az évszázadok során ez az eredet az erősen kifinomult agresszivitásmentes Jedi filozófia kifejező eszközévé magasztosult. A III. Forma, maximálissá teszi a defenzív védekezést, jellemző stílusjegyeivel, a rövid és hatékony mozdulatsorozatokkal, amik minimális testfelületet hagynak szabadon, összehasonlítva ezt a többi, relatív nyílt Formával.

A „rugalmas forma ” és a „mynock útja” néven is ismert harmadik forma, a soresu a tökélyre fejlesztett önvédelem megtestesülése – mestereiről pedig úgy tartják, hogy semmiféle támadás nem fog ki rajtuk.

A harmadik formát választó padavanoknak azt tanácsolják, hogy gyakorolják a meditációt, ugyanis a hét stílus közül a soresu követeli meg a leginkább, hogy befelé koncentráljunk. Miközben körülöttünk dühöngenek az ellenfelek, mi a vihar szemévé válunk.

A harmadik forma a legideálisabb a sugárvetővel leadott lövések hárítására és igen elterjedt a Felderítő Testület tagjai, valamint a Peremvidékén szolgálók körében. Egy magányos Jedi akár egy húsz fős, sugárfegyverekkel felszerelkezett martalóccsapattal is képes dacolni, ha mozgó meditációba merül, ugyanis a megvilágosodott állapotot kihasználva nemcsak az ellenfelek pozícióját érzékeli, hanem azt is, hogy milyen mozdulatok szükségesek az összes sugárnyaláb elterítéséhez. Mivel azonban ez a technika – az Oltalmazó Kör – egy prekongitív módszer, huzamosabb ideig tartó alkalmazása hosszú távú víziókra is nyitottá teheti a Jedi elméjét. Éppen ezért amikor csak egyvalaki támad ránk sugárvetővel, egyetlen hárító suhintás javasolt. Így befogható és eltéríthető a lövés és lehetőség nyílik rá, hogy előrenyomuljunk, mielőtt az ellenfél újra tüzelne. A sugárnyalábok vissza is fordíthatók ugyanabba az irányba, ahonnan érkeznek, de az ehhez szükséges precíz mozdulat gyakrabban jelenik meg az ötödik formában.

Ha kardforgató ellenféllel szemben alkalmazzuk a harmadik formát, szorítkozzunk szűk mozdulatokra a széles suhintásokkal és kitörésekkel pedig spóroljunk. Így erős védőburkot alakítunk ki magunk körül, amely megnehezíti a másik fél számára, hogy lecsúszó találatoknál többet érjen el. Ezzel természetesen az is együtt jár, hogy a harmadik forma mestere nem tud ellentámadást indítani – a minimalista védekezéssel azonban tartalékolja energiáit, miközben ellenfelét kifárasztja, így az kimerültségében végül hibát követ el, lehetőséget adva a győzelemre.

Obi Wan Kenobi a III. Formának kötelezte el magát, mestere Qui-Gon Jinn halála után (akinek egyébként kedvence, a IV. Forma volt) mert észrevette, hogy mestere védekezésmódja elégtelennek bizonyult Darth Maul Sith technikája ellen. Kenobi még öregkorára is félelmetes kardforgató maradt.

 

IV. Forma: Ataru

A legakrobatikusabb vívásmód, amely erősen kihangsúlyozza a Jedik futáshoz, ugráshoz és forgáshoz szükséges képességeit az Erő rendkívüli módon való alkalmazásával. A IV. Forma mesterei magukba foglalják mindazon képességeket, amik az Erő segítségével fizikai képességük határáig teljesíthetőek. A IV. Forma Jedi mestereinek fénykard párbaja bámulatba ejti a külső szemlélőt. A gondosan kidolgozott mozgások középpontjában álló Jedi, méltó ellenfele bárkinek. Agresszív és nyitott védelem felé hajló technika.

Az ataru a negyedik a Templomban tanított formák közül. Ismert „agresszív forma” illetve a „sólyomdenevér útja” néven is és a hozzá tartozó energikus mozdulatok valóba azt követelik alkalmazójától, hogy folyamatosan támadjon. Magam helytelenítem, hogy padavanok is tanulják, ők ugyanis fiatalos energiájuktól fűtve gyakran hanyagul hajtják végre a szükséges kadenciákat. A kívülállónak a negyedik forma kitörések és ugrások összemosódó sorának tűnik. Ezt az akrobatikus stílust az alkalmazza a legjobban, aki hatékonyan növeli sebességét és állóképességét az Erő segítségével, de még így is kimerítő, ezért célszerű gyors, megsemmisítő támadásokra használni. Ha több próbálkozás után sem jutsz át ellenfeled védelmén, tanácsos visszavonulni, mert nem valószínű, hogy győzhetsz.

Az ataru számos csapást foglal magában és fegyelmezettebb stílus, mint amilyennek vad tempója mutatja. Sok mozdulata a legutóbbi Sith háborúban kedveltté vált hulló levél technikával rokonítható. Ilyen a sólyomdenevér-támadás – egy meglepetésszerű kitörés, amit gyors visszavonulás követ – és a pengevihar, ami rövid szúrásokkal kényszeríti védekezésre az ellenfelet. E mozdulatsorokhoz tökéletesen el kell sajátítani a su ma lábmunkát. A többi stílus jóval talajközpontúbb, az ataru viszont megköveteli, hogy a háromdimenziós tér összes tengelye mentén mozogj – így jön létre a jung su ma nevű gyors pördülés, a ton su ma nevű bukfenc és az en su ma nevű cigánykerék. A képzett Jedi az Erővel összhangban cselekedve mindhármat használja, hogy magasabbra ugorjon és gyorsabban szúrjon, mint amire az ellenfél reagálni tud és hogy a csata végéig stimulálja fáradt izmait.

A negyedik forma igazán csak egy ellenféllel szemben hatékony. Ha többekkel küzdesz, legalább a védekezés látszatát fenn kell tartani, ezért amennyiben nem vagy igazi mestere az atarunak, tanácsos váltani a hatodik formára.

 

V. Forma: Shien/Djem Tso – Krayt sárkány útja

Azokban a zavaros időkben, amikor a Jediknek egyre nehezebbé vált a béke fenntartása a galaxisban, fejlődött ki, ez a IV. Formánál erőszakosabb és erőteljesebb vívásmód. Azok a Jedi mesterek, akik a III. Formát túl passzívnak találták, fejlesztették ki az V. Formát. A III. Forma mesterei lehettek ugyan legyőzhetetlenek, de ők sem voltak képes ellenfeleit legyőzni egy pusztán védekezésre használható vívóstílussal. Az V. Forma az erőteljességre és a fénykarddal való támadás mozdulataira koncentrál. Ez a stílus, kihasználja a fénykardnak azt a lehetőségét, amivel kézifegyverekből kilőtt energiasugarat képes blokkolni, majd visszaverni az ellenfél irányába. Filozófiája, az ellenség legyőzéséhez szükséges erő és hatalom birtoklása, amit a Jedik közül néhányan úgy határoznak meg, hogy “a béke fenntartásához szükséges felsőbbrendű Erő”. Némely Jedi lovagnak az V. Forma testesíti meg a mindenfajta fenyegetés ellen alkalmazható, méltó vívóstílust, más Jedi lovagok viszont úgy gondolják, hogy szükségtelenül kísérti bennük a Sötét Oldal másokon való uralkodásának hajlamát.

Az ötödik tradicionális stílus „kitartó forma” és „krayt sárkány útja” néven ismert. Gyakorlói mindkét aspektusát, a shient és a djem sót is tökélyre fejleszthetik, de a Jedik többsége valamelyiket ugyanúgy előnyben részesíti, ahogy a legtöbbjük azt is meg tudja mondani, melyik a domináns keze, amellyel szívesebben forgatja a fénykardját.

Fizikai igénybevétel szempontjából az ötödik forma legmegterhelőbb. Míg a negyedikhez gyorsnak és mozgékonynak, ehhez erősnek kell lenni. Ha valakinek nincsenek meg a testi adottságai ahhoz, hogy ellenfele fölé kerekedjen, nem érdemes ezt a stílust tanulnia. A nagytermetű és impozáns izomzattal rendelkező Jediknek ellenben kifejezetten javasolt az ötödik formára koncentrálni, főként azért, mert nem kell annyira fürgének lenni hozzá, mint a többihez.

Ezt a stílust olyan Jedi mesterek hívták életre, akik úgy vélték, hogy a harmadik forma nem kínál elég lehetőséget az ellentámadásra. Ebből az elgondolásból kiindulva alkották meg a shient, amellyel nem csak háríthatjuk a sugárnyalábokat, hanem vissza is fordíthatjuk őket tetszőleges irányba, hogy semlegesítsük a támadókat vagy más célpontokat. A pengebarikád nevű shien technika a fénykard energiáját használva körkörös falat formál, amely az okozott kárt maximalizálandó a lehető legtöbb irányba veri vissza az ellenséges tüzet.

A djem so alapelve is az ellenfél támadásának önmaga ellen fordítása, de ezt a technikát fénykard a fénykard elleni párbajokra optimalizálták. Jellegzetes mozdulata a rugalmas riposzt, amely az erőteljes roham hárítása után azonnal ellentámadásba megy át. A djem so is az erőre helyezi a hangsúlyt és brutális csapásokkal dolgozik, amelyek bármilyen védelmet áttörnek – ilyen például a páncélok összezúzására használt lezúduló lavina avagy magasról indított lesújtás.

Mivel az ellenféllel szembeni erőfölényre épít, az ötödik formát a Jedik egyes korszakokban elfogadhatatlannak tartották. Akik azonban képesek egyensúlyt teremteni a stílus megfélemlítő elemei és az Erő könyörületes használata között, azok akár saját kardmestereiken is felülkerekedhetnek vele.

 

VI. Forma: Niman – Rankorn útja

Palpatine kancellárisága alatt a VI. Forma az érvényben lévő Jedi fénykard képzések standardja. Ez a stílus az eddig említett irányzatokat részben ötvözi és egyensúlyba tartja, mérsékelve azokat, úgy, hogy a középpontba a harmóniát és az igazságosságot helyezi, elutasítva a másokon való uralkodás hatalmát. A VI. Forma az I., III., IV. és az V. Forma tulajdonságait ötvözi. Fiatal Jedik az első éveik alatt az I. Formát tanulmányozzák és azután egy-két évet töltenek, el mindegyik stílus megismerésével mielőtt befejezik kiképzésüket. Összehasonlításul, egy olyan Jedi, aki a VI. Forma mestere, minimum 10 évig kell, hogy gyakorolja és tanulmányozza ezt a stílust, miután befejezte az I. Forma alapképzését. A VI. Forma jól passzol a modern Jedi galaxisban betöltött szerepéhez, amiben a lovag ugyanúgy a harcművészetben, mint a politikai színterén otthonosan mozog. Mindezek ellenére a többi Forma legképzettebb mesterei, szükségtelenül megerőltetőnek tartják ezt a stílust.

A „mértékletes forma” illetve a „rancor útja” néven is ismert niman a hatodik tradicionális fénykardívási stílus. A mindennapokban „diplomataformaként” emlegetik, ugyan is ez a legkedveltebb a Jedi konzulok körében, akik nem a harcra építik karrierjüket.

A hatodik forma a legkiegyensúlyozottabb stílus. Nem annyira precíz, mint a második nem annyira defenzív, mint a harmadik, nem annyira energikus, mint a negyedik, nem annyira legtaglózó, mint az ötödik, de mindegyikből merít, így pedig egy olyan hibrid forma jön létre amelynek legfőbb jellemzője az, hogy praktikus.

Sok kardmester vélekedik úgy, hogy a niman nem követel eleget alkalmazóitól és egy gyakorlott makashi-használó legyőzése valóban csaknem lehetetlen feladat a hatodik forma híveinek. Ettől még azonban a stílus hasznos, ha például bűnözőkön vagy gengsztereken kell felülkerekedni, így az idejük jelentős részét a tanulásnak és a békefenntartásnak szentelő Jedi konzulok számára ideális, hiszen könnyen elsajátítható.

A pengehasználatra fordított mérsékelt figyelmet kompenzálandó a hatodik formában javasolt beépíteni a küzdelembe az Erő-képességeket is. Az említésre méltó technikák közé tartozik a húzás, amellyel a Jedi telekinetikus úton berántja ellenfelét a kardja hatósugarába, miközben suhint a fegyverrel, illetve a lökéssel kombinált vágás, amellyel eltaszítja magától, miután sebet ejtett rajta. Amennyiben ezeket a módszereket megfelelően használja, a hatodik forma mestere képes lehet arra is, hogy egy egész csapatnyi ellenfelet az irányítása alá vonjon és egyenként bánjon el velük.

A két pengével küzdők is a niman művelői, ugyanis a yovshin kardforgatók nyomán jar’kai néven ismert komplikált technika alapja is ez a forma. Ha bevetsz egy második kardot, választhatod a rövid pengéjével nagyobb mozgásteret engedő shotót is. Érdemes utána nézni a holokronokban, mire képes e téren a négynél több végtaggal rendelkező Jedik, például a hat kardot forgató riapulin, Skwelli mester.

 

VII. Forma: Juyo – Vornsk útja

A legmagasabb szintű stílusnak tartott VII. Formát csak azok a Jedi mesterek képesek kontrollálni, akik egyszerre több különböző formának a mesterei is egyben. Ez a legbonyolultabb és legtöbbet kívánó stílus, de elsajátítói fantasztikus erőt és képességeket szerezhetnek vele. A VII. Forma nagyfokú bátorságot és határozott, pontos mozdulatokat igényel. Nyíltabb és mozgékonyabb, mint az V. Forma, de mozgástanilag nem annyira aprólékosan kidolgozott, mint a IV. Forma. Hozzáadva a nagyon fejlett Erő segítségével végrehajtott ugrásokat és mozdulatokat, a VII. Forma taktikája legázolja az ellenfelet a látszólag összefüggéstelen, nagyon gyors mozdulat sorozatokkal, ezzel kiszámíthatatlanná téve a Jedi taktikáját a harcban. Ez a jellegzetesség sokkal bonyolultabb kivitelezését tekintve, mint a IV. Forma kecsesen összekapcsolt mozdulatai. A VII. Forma megkívánja az V. Forma intenzitását, de sokkal nagyobb energiát igényel a szélesebb sávban kiterjesztett, aprólékosabb összpontosítás miatt. Ez a stílus még az V. Forma érzelemvilágától is mélyebbre hatol, mesterei még tökéletesebbek. A VII. Forma képviselőinek nyugodt külseje egy pattanásig feszült belső erőt rejt. A VII. Forma mind a mai napig nem teljesen ismert mivel keveseknek adatik meg, hogy eljussanak ilyen magas szintre.

A yuyo évezredek óta létezik, mégis a legellentmondásosabb az összes forma közül és a jedik többségének nincs is szüksége rá, hogy elsajátítsa. A juyo beceneve a „vornskr útja”, de véleményem szerint jól másik neve, a „kegyetlen forma” jellemzi.

A kíméletlen és kiszámíthatatlan hetedik formát használó Jedit kordában tartott szenvedélyei irányítják, amikor támad. A Rend berkeiben ez az aspektus okozza a legnagyobb döbbenetet, hiszen a juyo szakszerű alkalmazásával látszólag megsértjük a Kódex egyik alapelvét: Nincsenek érzelmek, béke van.

A hetedik forma értői azonban nem vakon adják át magukat az érzelmeiknek, hanem belső vívódásaikat egyfajta mentális kohóba csatornázva hozzák létre a nyers és dühödt csapásaik erejét adó szenvedélyt. Az igazi mester érzéseit ebbe a kohóba zárva őrzi – a forma kevésbé tapasztalt gyakorlóival viszont valóban megeshet, hogy szabadon engedik őket a csata közben, ami megmérgezi a szándékaikat és a sötét oldalra vezető dühöt ébreszt bennük. Éppen ezért a Tanács a juyo elsajátítását csak korlátozottan engedélyezi. Mindössze néhány tanítványt fogadnak évente. Az utolsó háború után sosem hagynám jóvá a forma széleskörű használatát, ugyanis a juyo volt az oka, hogy egyes Jedik mészárlásba kezdtek és átálltak a sithek közé.

A hetedik formát nehéz megtanulni. Mozdulatai élesek, kaotikusak és gyors kitörésekben kell végrehajtani őket. Ettől függetlenül a szekvenciák elsajátíthatók a hagyományos módon, egyszerű gyakorlással, de amíg nem hagyod, hogy az izgatottság, a szenvedély és a düh is átjárja a tetteidet, valójában nem a juyót alkalmazod.

Noha a stílus tárházába tartozó támadások porrá zúzhatják az ellenfél védelmét – akár még a harmadik forma mestereinek hárításait is – a juyo gyakorlója kiszolgáltatott a riposztokkal szemben. Több ellenfél könnyen felülkerekedhet rajta, ha kihasználják pillanatnyi gyengeségeit és az Erő-lökések és –húzások is hatékonyan alkalmazhatók a hetedik forma védelmének felőrlésére.

Forrás: